A régészettudomány legújabb irányvonalai közé sorolható az egyének és a társadalom egységeinek biorégészeti és bioszociális kutatása. Emellett a bronzkor jelentős időszak a politikai berendezkedések evolúciójában, amelynek egyik legfontosabb szempontja, hogy mikor jelenik meg a főnöki társadalom – a társadalmi egyenlőtlenség intézményesülésének ismérve. Kiemelt kérdés, hogy a társadalom alapegységei, a családok és klánok tagjai között milyen (nem pusztán biológiai) kötelékek azonosíthatók a korszakban. Az archeogenetika eredményeinek bevonásával a legutóbbi években számos elemzésre került sor az írott források előtti, többek között a bronzkori közösségek családi kapcsolatainak értelmezése terén.
Balatonkeresztúr-Réti-dűlő kora és középső bronzkori temetkezéseinek archeogenetikai eredményeiből kirajzolódó biológiai rokoni kapcsolatok (folyamatos vonal: elsőfokú, szaggatott vonal: másodági rokonság, zöld szín: bizonyított, narancs: lehetséges, nem megerősíthető rokoni kapcsolat; FS: apa-fia, UN: nagybácsi-unokaöcs, S: testvérek, HB: féltestvérek; Kiss et al. 2023b, Fig. 7)
A legújabb biorégészeti vizsgálatokkal a csontváz helyett az ember, mint társadalmi entitás válhat vizsgálataink alanyává. A klasszikus fizikai antropológiai elemzés (az elhunytak nemének és életkorának meghatározása, adott népesség biológiai rekonstrukciója) mellett tervezzük a különböző népességek általános egészségi állapotában, életmódjában egykor meglévő különbségek és hasonlóságok vizsgálatát a kóros elváltozások szisztematikus paleopatológiai elemzése segítségével.
A stroncium és oxigén (87Sr/86Sr, δ18O) izotóparányok vizsgálatával az ételekből és a vízből a tápláléklánc révén, továbbá a légkörből az emberi szervezetbe került izotóparányok mutathatók ki. A kisgyermek korban a fogzománcba maradandóan beépült nyomelemek arányát a felnőtt egyén csontjában, illetve az előkerülési hely talajában megfigyelhetővel összehasonlítva megállapítható, hogy élete során számottevő mértékben helyet változtatott-e. A mobilitás ebben az értelemben a migrációnál tágabban értendő: egyirányú vándorlásokon kívül más jelenségeket, például exogám házasodási szokásokat is magába foglalhat. A maradványokból kimutatott szén és nitrogén stabil izotópok vizsgálatával pedig az emberi populáció és a háziállatok étrendjére, életmódjára vonatkozó adatok nyerhetők.
Szigetszentmiklós-Ürgehegy, a vizsgált egyének (M=férfiak, F=nők, U Ad=nem meghatározható nemű felnőttek, Sub=gyerekek) stroncium izotópos elemzéseiből kirajzolódnak a közösségre jellemző mobilitási szokások (forrás: Cavazzuti et al. 2021, PLOS One)
A bronzkori csontvázas temetkezések molekuláris genetikai vizsgálata mára rendkívül gyorsan fejlődő és nélkülözhetetlen elemévé vált a közösségek mobilitását és származási-rokonsági viszonyait elemző kutatásoknak. A mitokondriális és Y-kromoszomális haplotípusok vizsgálata választ adhat arra, hogy a bronzkori régészeti kultúrák és a hozzájuk kapcsolt kulturális jelenségek mögött kimutathatók-e genetikailag eltérő gyökerű népességek. A teljes archaikus genomok és célzott genomi vizsgálatok felvázolták, illetve tovább pontosítják Közép-Európa őskori népességtörténetét.
A felsorolt módszerekkel nyert eredményeink hálózatelemzéssel, viselkedéstudományi és társadalmi szerveződésre utaló szempontokkal való kiegészítése bioszociális régészeti elemzésre is lehetőséget adnak, hozzájárulva a korabeli családok–háztartások és a bronzkori politikai berendezkedés értelmezéséhez.
Bronzkori nő arcrekonstrukciójának folyamata Balatonkeresztúrról (©HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont)