Előzmények

Írásos források hiányában az ásatások során feltárt temetkezések, települések és tárgyi emlékek adják a korszakról rendelkezésre álló emlékanyagot. Már a 19/20. századi kezdetektől fogva a régészeti korok és ezen belül a bronzkor kutatásának is fontos irányvonalát képezte a népességmozgások vizsgálata, olyannyira, hogy a bronz ötvözési technológiájának elterjedését is keletről, illetve nyugatról érkező vándorlásokhoz kötötték. Kezdetben a tárgyak formai jellemzői alapján lehetett következtetni az Európa távoli területein élő közösségek közötti kapcsolatrendszerek meglétére, ami a réz és ón ötvözetéből készített bronz nyersanyag-kereskedelemről, és kész bronztárgyak, valamint más (arany, borostyán) nyersanyagok és késztermékek cseréjéről tanúskodik. A nemzetközi kutatásban a 20. század második felében teret hódító társadalomelméletek paradigmaváltást hoztak az új technológiák, települési formák, temetkezési szokások megjelenését eredményező változások értelmezésében is, és felhívták a figyelmet a „lelet = nép”, és a „régészet = eseménytörténet” sémák bizonytalan voltára. A 21. század elején meginduló geokémiai és archeogenetikai vizsgálatok azonban rávilágítottak arra, hogy az emberiség nagy korszak-váltásai mögött valóban számolni kell egyének és közösségek mozgásával. Kutatásinkat e témában OTKA/NKFIH támogatással (2014–2018) kezdtük el (Migráció és kulturális változások a bronzkori Kárpát-medencében; K108597, témavezető: Kiss Viktória). Az MTA Lendület program támogatásával 2015-ben létrejött Lendület Mobilitás Kutatócsoport (kutatócsoport-vezető: Kiss Viktória) Csontoktól, bronzoktól és telepektől a társadalomig: Vándorlások és társadalmi változások multidiszciplináris kutatása a bronzkori Magyarországon (Kr. e. 2500–1500) címmel a közel kétezer éves Kárpát-medencei bronzkor (Kr. e. 2600/2500–800) első ezer évét vizsgálta.

A Lendület Mobilitás Kutatócsoport az említett biorégészeti (régészeti, embertani, izotópgeokémiai, archeogenetikai) vizsgálatok alkalmazásával többek között arra a kérdésre kereste a választ, hogy kimutathatók-e vándorlások a bronzkor első ezer évében térségünkben megfigyelt társadalmi változások mögött. Kutatócsoportunk tagjai részt vettek abban a folyamatban, amelynek során az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumában (ma HUN-REN BTK Archaeogenomikai Intézet) adaptált új generációs DNS (Next Generation Sequencing) vizsgálatokkal elkezdődhetett a Kárpát-medence közösségeinek genetikai elemzése az újkőkor időszakát követően a bronzkori emberi maradványokon is. Kutatásaink rámutattak arra, hogy a nagy piramisok építői és a mükénéi aknasírokba temetett görög hősök hazánkban élt kortársai körében jelentős mobilitással számolhatunk. A stroncium izotópos elemzések esetenként a vizsgált maradványok 40%-ánál jelezték bevándorlók jelenlétét, az archaikus DNS vizsgálatok pedig a Kárpát-medencétől keletre és nyugatra élő közösségek genetikai örökségének térségünkben való megjelenését bizonyították. Emellett a fémtárgyak mikroszintű kutatását lehetővé tevő archeometallurgiai elemzések is igazolták a közép-európai bronzkori közösségek között korábban feltételezett széleskörű nyersanyag-kereskedelmi kapcsolatokat.