Magyarországi bronzkori borostyán leletek kutatása – új tanulmány lengyel–magyar együttműködésben
A rangos lengyel Sprawozdania archeologiczne folyóirat 75/2 (2023) számában megjelent a magyarországi bronzkori borostyán leletek legfrissebb vizsgálatait publikáló tanulmány. A kutatás 2016-ban kezdődött Mateusz Jaeger, a poznani Adam Mickiewicz Egyetem European Culture és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete együttműködésével, a Lengyel Tudományos Alap támogatásával (National Science Center of Poland/Narodowe Centrum Nauki). A projekt az eddig nem vizsgált magyarországi bronzkori borostyán leletek elemzését tűzte ki célul, a poznańi Adam Mickiewicz Egyetem Kémiai Tanszéken végzett infravörös spektrometriai vizsgálatok segítségével. A régészeti és kémiai elemzések célja a magyarországi borostyán leletek származási helyének meghatározása mellett a radiokarbon vizsgálatokkal kiegészített pontosabb időrendi besorolás, valamint a leletegyüttesek komplex feldolgozása volt. Az együttműködésben számos magyarországi múzeum, köztük a Magyar Nemzeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a szolnoki Damjanich János Múzeum, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum, a szécsényi Forgách-Lipthay Kasténymúzeum, a Soproni Múzeum és a bajai Türr István Múzeum is részt vett, amelyek gyűjteményébe tartozó bronzkori sírleletek között megtalálható ékszereket vizsgáltuk.
Borostyángyöngyök az alábbi lelőhelyekről: 1. Füzesabony-Öregdomb, 2. Hegyeshalom-Újlakótelep, 3. Hernádkak-Temető, 4-8. Jánoshida-Berek, 9. Kötegyán-Sarkadi út (Gyepespart), 10. Megyaszó, 11. Nagycenk-Lapos-rét, 12. Szurdokpüspöki-Hosszú-dűlő, 13. Jászdózsa-Kápolnahalom (Fotó: Hámori Péter)
A Kárpát-medence bronzkori időszakában (Kr. e. 2600 és 800 között) a bronz és arany ékszerek mellett kiemelkedő státuszt és presztízst jelző tárgyak voltak a megkövesedett fenyőgyantából készített borostyán ékszerek. A ritka nyersanyag Európa területén csupán néhány helyen fordul elő, legismertebb a Balti-tenger partvidéke. A mai Magyarország bronzkori sírjaiban, kincsleleteiben és ritkán településeken is megtalálhatók az apró borostyán gyöngyökből álló nyakláncok, olykor bronzdíszekkel kombinálva, arany ékszerek kíséretében.
Kincslelet Jászdózsa-Kápolnahalom középső bronzkori településéről (Fotó: Makrai Péter, Damjanich János Múzeum)
Az 1960-as évektől végzett nyersanyag vizsgálatok az európai borostyán leletek döntő többségének balti eredetét (balti borostyán, vagy szukcinit) mutatták ki, amely – a bronz kereskedelméhez hasonlóan – a folyóvölgyeket követő útvonalakon jutott el a közép- és dél-európai régiókba. A mai Magyarországon előkerült borostyán ékszereken eddig elvégzett vizsgálatok szintén a balti eredetű szukcinit cserekereskedelmét igazolták. A Kárpát-medence térségében azonban a borostyánhoz hasonló kopál változatok is ismertek, például a Veszprém térségében megtalálható ajkait, vagy a romániai rumenit, így felmerült, hogy a balti borostyánt ezekkel helyettesíthették.
A most megjelent tanulmány szerzői 52 bronzkori lelőhely adatait gyűjtötték össze. Ezek közül hat lelőhelyről új radiokarbon dátumok is segítik a borostyánkereskedelem eddiginél pontosabb megismerését. A cikkben közölt 12 kora, középső és késő bronzkori lelőhely mindegyikének esetében balti eredetűnek bizonyultak a megvizsgálat borostyán leletek. A távolsági kereskedelemmel a Kárpát-medencébe érkezett presztízs tárgyak elemzése kiemelkedő jelentőséggel bír a közép-európai bronzkori társadalom kereskedelmi kapcsolatainak megértésében.
A tanulmány:
Mateusz Jaeger, Gabriella Kulcsár, Eszter Melis, Mateusz Stróżyk, Paweł Piszora, Marietta Csányi, Réka Csuvár-Andrási, Klára P. Fischl, Szilvia Guba, Evelin Pap, Emília Pásztor, Róbert Patay, Ildikó Szathmári, Gábor Szilas, Agnė Čivilytė, Viktória Kiss: BALTIC AMBER IN THE HUNGARIAN BRONZE AGE. NEW DATA AND CURRENT STAGE OF RESEARCH. Sprawozdania archeologiczne 75/2 (2023) 137–186. https://doi.org/10.23858/SA/75.2023.2.3500
Kiss Viktória