Kutatócsoportunk tagjai a pünkösdi hosszúhétvége során kísérleti régészeti munkában vettek részt a Simontornyán található Kisasszony-tó területén, ahol bronzkori kerámiaedények rekonstrukcióinak kiégetésére került sor. Az égetést megelőző hetekben kollégánk, Gucsi László vezetésével elkészült egy kísérleti rostélyos kemence is, így az esemény nemcsak az edények sikeres kiégetése, hanem a kemence működésének tesztelése szempontjából is kiemelt jelentőségű volt.
Az égetés apropóját a több intézmény együttműködésében zajló SÖR projekt adta, amelynek célja elsősorban a kora és középső bronzkorban elterjedt úgynevezett pácolóedények funkciójának vizsgálata kísérleti régészeti módszerek alkalmazásával. Ezek az edények régóta a kutatás érdeklődésének középpontjában állnak sajátos formai és technológiai jellemzőik – például belső bütykeik, durvított belső felületük, nyak alatti átfúrásaik, bordadíszeik és ívelt aljuk – miatt. Funkciójukra vonatkozóan a korábbi kutatások számos hipotézist fogalmaztak meg, így összefüggésbe hozták őket húsok pácolásával, fermentálással, tejtermékek feldolgozásával, kenyérsütéssel, valamint alkoholos italok készítésével is.
A projekt több irányú vizsgálati programként, Szabó Nóra vezetésével zajlik. Ennek keretében már sor került néhány pácolóedény szervesanyag-maradványainak elemzésére, azonban a pontosabb eredmények eléréséhez további vizsgálatok szükségesek. A kísérleti régészeti munkákat Szabó Nóra és Gucsi László koordinálják. A program első szakaszában több, a középső bronzkori Vatya-kultúrához köthető tárgy rekonstrukciója készült el, készítésük részletes dokumentációjával együtt. Ezek között három pácolóedény rekonstrukciója is szerepelt.
A kísérlet második szakaszát a kemence felépítése és az edények kiégetése jelentette. A kemence Bencze Kornél felajánlásának köszönhetően a mesebeli hangulatot idéző Kisasszony-tó mellett épülhetett meg. A belül osztott, rostélyos szerkezetű kemence stabilitását téglából kirakott falak biztosították, amelyeket kívül-belül agyagtapasztással láttunk el. A rostély feletti égetőtér mérete 65×78 cm volt, ezért az égetés megkezdése előtt kérdéses volt, hogy az összes elkészített edény elhelyezhető-e benne egyszerre. A Vatya-kultúrához és a feltételezett bronzkori sörkészítéshez kapcsolódó edénytípusok mellett Gucsi László a bronzkor különböző időszakaihoz tartozó további tárgyakat is készített, így összesen 27 edény kiégetésére került sor. Az együttesben kisebb bögrék, korsók, tálak, fazekak, tárolóedények és pácolóedények egyaránt szerepeltek, amelyek végül két külön égetés során fértek el a kemencében.
Az égetések alkalmával két különböző technológiai eljárást alkalmaztunk. Az egyik esetben célunk a minél sötétebb, fekete szín elérése volt: az edényeket a kiégéshez szükséges, megközelítőleg 700 °C-os hőmérséklet elérését követően lezárt kemencében, redukciós égetéssel hagytuk kihűlni egy éjszakán keresztül. A másik égetési eljárás során oxidációs környezetben vöröses, helyenként foltos felület kialakítására törekedtünk, melynek során a kemence hőmérséklete meghaladta a 800 °C-ot. A háromnapos égetési folyamat sikeresen zárult, a kemence megfelelően működött, az edények épségben maradtak, és a kívánt színvilágokat is sikerült elérni.
A projekt következő szakaszában az edények használatának kísérleti vizsgálata kerül előtérbe, amelynek célja a korábban megfogalmazott elméletek igazolása vagy cáfolata. Ennek részeként egy kísérleti sörfőzést tervezünk, kizárólag olyan alapanyagok felhasználásával, amelyek a bronzkorban is rendelkezésre állhattak.
Az égetés valódi csapatmunkában valósult meg, amelyben több intézmény munkatársai és helyi segítők is részt vettek. A kemence kialakításában Gucsi László munkáját Piros-Pozdora Máté (ELTE BTK Régészettudományi Intézet) segítette. Az égetés lebonyolításában kutatócsoportunk részéről Gucsi László, Szabó Nóra, Melis Eszter és Fülöp Kristóf (ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet) vettek részt, valamint Kósa Polett (MNM Régészeti Tár) segédkezett. Külön köszönettel tartozunk házigazdáinknak, Bencze Kornélnak és Miklós Imrének (Imre bácsinak), akik a helyszín biztosítása mellett folyamatos segítséget és vendégszeretetet nyújtottak a munka teljes időtartama alatt.