Új eredmények Tápióbicske-Várhegy és Kalapos-hegy kutatásában
A Tápió mente bronzkori története régóta foglalkoztatja a kutatókat, hiszen a térségben egymáshoz közel több magaslati, erődített település ismert, amelyek egy sűrűn lakott és intenzíven használt táj képét rajzolják ki. A dombokkal, vízfolyásokkal és kisebb völgyekkel tagolt táj kedvező feltételeket biztosított a települések kialakulásához, amelyek közül több ma is könnyen azonosítható. Tápióbicske határában két egymással szomszédos magaslat, a Várhegy és a Kalapos-hegy emelkedik ki a környező tájból. A kutatás hagyományosan két lelőhelyként tartja számon őket, földrajzi helyzetük és az újabb vizsgálatok eredményei alapján elképzelhető, hogy egyetlen, nagy kiterjedésű bronzkori településhez tartoztak. Bár a régészeti kutatás már a 19. század óta ismeri a lelőhelyeket, a szerkezetükről, kiterjedéséről és a környező lelőhelyekkel való kapcsolatáról mindeddig csak korlátozott ismeretekkel rendelkeztünk. Az elmúlt évek kutatásai azonban jelentősen bővítették tudásunkat a térségről, melynek kiinduló pontját a Miklós Zsuzsa által vezetett, légifelvételeken alapuló OTKA program jelentette.
Tápióbicske különleges helyet foglal el a Tápió-völgy történetében. A település közigazgatási területén több olyan lelőhely ismert, amely a kora és középső bronzkorhoz, a Hatvan- és Vatya-kultúrához kapcsolható. Korábbi leletmentések és terepbejárások során településnyomok, urnasírok, valamint bronz- és aranytárgyak kerültek elő. Különösen figyelemre méltó az a bronzkori arany karpánt, amely 2016-ban került a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, és amely a korszak társadalmi viszonyainak, valamint a helyi közösségek rangjelző tárgyhasználatának fontos emléke.
A lelőhelyek kutatása 2016-ban vett lendületet, amikor az ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet munkatársai szisztematikus terepbejárásokat és geofizikai vizsgálatokat kezdtek a területen. Az első eredményeket 2022-ben egy közel 25 hektárra kiterjedő magnetométeres és drónos felmérés egészítette ki. A magnetométeres kutatás célja a korábbi terepbejárások során meghatározott településkiterjedés pontosítása és ellenőrzése, valamint a település belső szerkezetének és főbb objektumtípusainak feltérképezése volt.
A felmérések eredményei alapján egy nagy kiterjedésű, intenzíven használt település képe bontakozott ki. A kutatók körülbelül 1600 olyan objektumot azonosítottak, amelyek különböző funkciójú gödrök lehettek, emellett több mint 40 cölöpszerkezetes épület nyomait is sikerült megfigyelni. A településen belül több, egymástól jól megkülönböztethető szerkezeti egység figyelhető meg: lakóépületek csoportjai, gödörkomplexumok, árkok, valamint olyan területek, amelyek valószínűleg agyagnyersanyag-kitermeléshez kapcsolódtak. A lelőhely határai több helyen egyértelműen kirajzolódnak, ami arra utal, hogy a település szerkezete tudatosan alakított és fenntartott lehetett.
2025-ben Mészáros János közreműködésével (HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézet) LiDAR felméréseket végeztünk a lelőhelyen és közvetlen környezetében. Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a Várhegy és Kalapos-hegyként megnevezett két kiemelkedést részben mesterségesen választották le a magnetométer által felmért területtől.
A legújabb vizsgálatokra 2026 tavaszán került sor, amikor két mintaterületen talajradaros felmérést végeztünk a korábban magnetométeres kutatások során azonosított épületek részletesebb vizsgálata érdekében. A mérések célja az épületek kiterjedésének, szerkezetének és állapotának pontosabb meghatározása volt. A módszer lehetőséget nyújt arra, hogy a leégett házmaradványokat mélységi adatok bevonásával értékeljük.
A vizsgálatok nemcsak a település belső szerkezetének megismeréséhez járultak hozzá, hanem a Tápió-völgy bronzkori településhálózatának kutatásához is. A rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy a Várhegy és a Kalapos-hegy nem elszigetelt települések voltak, hanem egy olyan sűrűn lakott térség részei, amelyben a telepek, a hozzájuk kapcsolódó temetők és a környező lelőhelyek szoros kapcsolatban álltak egymással. A Tápióbicskén ismert temetőrészletek, valamint a közeli magaslati telepek együttes vizsgálata lehetőséget teremt arra, hogy a jövőben pontosabban rekonstruálhatóvá váljon a térség közösségeinek kapcsolatrendszere és településszerkezete.
A felmérésekben részt vett kutatók: Berta Adrián, Ekrik Ákos, Kiss Viktória, Kolláth Ágnes, Kovács Bianka, Kulcsár Gabriella, Marton Tibor, Melis Eszter, P. Fischl Klára, Szabó Máté, Szabó Nóra (ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet), Mészáros János (HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézet) és Tarbay János Gábor (MNM Közgyűjteményi Központ, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár). A munkákat segítették továbbá az ELTE BTK Régészettuományi Intézet hallgatói: Dienes Nikoletta és Zemjánszki Ákos.
A munkálatokat Tápióbicske Község Önkormányzata is támogatja.