Ízekbe zárt történetek a bronzkorban 2. Alkoholos italok
Az árpából erjesztett sör készítésének első nyomai meglepően távoli múltból hagyományozódnak, hiszen a legkorábbi adatok a 13 000 évvel ezelőtti Natuf-kultúra izraeli lelőhelyéről, a Raqefet barlangból ismertek. Ezt követően a Kr. e. 5–4. évezredből egyre szaporodik a sörkészítésre és fogyasztásra vonatkozó információ (Liu et al. 2018; Trifonov et al. 2022). A későbbi sumér és egyiptomi írásos források a sör gyártásának és datolyával, fűszerekkel való ízesítésének részleteit, és az emberek életében betöltött fontos szerepét is megvilágítják. Ahogy a Gilgames eposzban olvasható, Enkidu, az „ősember” számára a sör és kenyér fogyasztása egyet jelentett a civilizációval (Gál 1988).
„Enkidu nem ismerte
a kenyeret, az evésre valót,
a sört, az ivásra valót,
még nem tapasztalta meg.”
Sör és mézsör a bronzkorban
Ez az ősi sör alapvetően különbözött a maitól: sűrű, szűretlen ital volt, a felszínén úszó gabonapelyvával és tönkölymaradványokkal. Az iraki Ur királysírjaiban előkerült, a Kr. e. 2450 körül eltemetett Puabi úrnő sírmellékletei között talált, arany- és ezüst szalagokból készített fémborítások és az ugyanott fellelt pecséthengerek ábrázolásai azt bizonyítják, hogy az előkelők a sűrű italt közösségi lakomákon nemesfém-borítással díszített, hosszú, nád szívószálakkal fogyasztották. Hasonló szerepű nemesfém csövek kerültek elő a Kr. e. 3300-ra keltezhető majkopi kurgánban is árpakeményítő-granulátumok és gabonafitolit maradványok mellett – eszerint a sumérok lakoma kultúrája a kaukázusi népek körében is ismert volt (Trifonov et al. 2022).
Európából a Kr. e. 4. évezred tóparti településein, a víz által oxigéntől elzárt környezetnek köszönhetően kerültek elő olyan, elvékonyodott vagy lebomlott sejtfalú gabona magok, amelyek a csíráztatott búzából vagy árpából készített malátára, s így sör előállítására utalnak (Heiss et al. 2020). A harang alakú edények kultúrája Európa nagy területein elterjedt, jellegzetes edényeit már a korábbi kutatás a sörfogyasztás szokásával hozta kapcsolatba (Sherratt 1997; Turek 2020). Archeobotanikai, fitolit és vegyi elemzés révén a korszak több edényében igazolható volt a sör jelenléte. A skóciai Ashgrove Farm lelőhelyen kislevelű hársfa (Tilia cordata) és réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) pollenje inkább mézsör vagy mézbor, vagyis méz és víz erjesztésével készített és ízesített ital (angolul mead) fogyasztását támasztja alá (Guerra-Doce 2006).
Hasonló vizsgálati eredményeket eddig nem közöltek a magyarországi harang alakú edények emlékanyagából. A Kárpát-medencében, például a Fertő-tó térségében és a Maros vidéken viszont ismerünk kis füles edényekből álló leletegyütteseket, úgynevezett „bögredepókat”, melyekben az edénykéket olykor tálakba téve, máskor fülüknél összekötve helyezhették a földbe. Ezek alapján arra következtet a régészeti kutatás, hogy a közösen elfogyasztott italok térségünkben is a kora bronzkori lakomák részét képezhették (P. Fischl et al. 1999, 93–96; Krenn-Leeb 2010).
Az említett sörfélék sötétebb színű, édesebb, a mai ale-hez hasonló alkoholos italok voltak, amelyeknél az élesztő a folyamat végén a sör tetején gyűlik össze (16–25° C közötti hőmérsékleten zajló ún. felső vagy meleg erjesztés), eltérően a ma gyakoribb világos (lager típusú, adalékként komlót is tartalmazó, alacsonyabb, 6–10 °C-os hőmérsékleten készülő ún. alsó erjesztésű) söröktől. Ilyen ale típusú sör nyoma került elő a Kr. e. 1350 körül eltemetett Egtved Girl sírjában, a lábnál elhelyezett nyírfakéreg edény vizsgálata során is. Ezt malátázott gabonából, bogyós gyümölcsökből (áfonyából vagy vörösáfonyából) és mézből erjesztették, további növényi adalékanyagokkal (pl. fehér mirtusz) ízesítve (Hald et al. 2016). A szakirodalomban a grog elnevezést is használják ezekre a kevert alkoholos italokra (McGovern et al. 2013; Tarbay 2014). Utóbbi kifejezés alatt a későbbi korokban inkább az európai középkori hajósok által a hosszú utazások számára tartósított víz és alkohol (elsősorban rum) keveréket értették, amit mézzel és fűszerekkel, később citrommal is ízesítettek.
A bronzkor végére jellemző fémedényben már kölest is tartalmazó, vadélesztővel és ürömmel készített ital maradványát találták meg a Kr. e. 9. századból származó csehországi Kladina közelében (Jílek et al. 2022). Az Olomouci Egyetem sörfőzdéjében újraalkotott ital a belga (lambic) sörökkel rokonítva almaborra emlékeztető illatú, ízében pedig citromos jegyek érezhetők. Hasonló italkultúra meglétére utalnak a Kárpát-medence késő bronzkori kerámia edénydepóiból ismert, általában 20–30 kiváló minőségű, vékonyfalú csészét, ugyanennyi plasztikus díszű tálat, valamint néhány nagyobb tároló- és felszolgáló edényt magukba foglaló lakomázó készletek. Ugyancsak ezt bizonyítják a Kr. e. 10. században megtalálható bronzvödrökből, csészékből és szűrőedényekből álló leletegyüttesek (Kalla et al. 2013, 24–25; Tarbay 2014). Hazánkban eddig kevés, hasonló összetétel elemzés készült, ezért jelentős, hogy a Somló-hegyen előkerült, hasonló korú Kirkendrup–Jenišovice típusú bronzcsészéből nemrégiben a kladinai maradványokkal rokonítható, köles alapú és mézet tartalmazó ital, vagy esetleg mézzel ízesített kása maradványait sikerült kimutatni (Tarbay et al. 2025).
A bronzkori elit itala a bor?
A domesztikált, bortermő szőlőből (Vitis vinifera) erjesztett alkoholos ital megjelenésének keltezése korábban bizonytalan volt, mivel a szőlőmagok megléte nem feltétlenül utal bor készítésére vagy fogyasztására. Ma már a biomolekuláris vizsgálatokkal a borkészítés során létrejövő gyümölcssavak jelenlétét elemzik: ennek köszönhetően váltak azonosíthatóvá a legkorábbi, 8000 évvel ezelőtti, bor tárolására szolgáló edények a mai Grúzia (Georgia) területén (McGovern et al. 2017). Az első, Kr. e. 4300–3400-re keltezhető, készítésre és tárolásra is szolgáló borospincét Örményország területén tárták fel; Ciprusról és Iránból további bizonyítékok ismertek a 4. évezredből (Harutyunya–Malfeito-Ferreira 2022). Mezopotámia és Egyiptom területéről, továbbá az Égeikumból a bortermő szőlőből készített bor – elsősorban az előkelők általi – fogyasztását a 3. és 2. évezredben számos adat és forrás bizonyítja (Gál 1988; Kalla et al. 2013, 35). Krétán a kora bronzkortól, a mükénéi kultúra palotáiban a késő bronzkortól számolnak bortároló pithoszokkal, szőlőprésekre utaló leletekkel. Emellett a paloták közötti kereskedelmet leíró lineáris B szövegek gyarapítják az ismeretanyagot (Valamoti et al. 2019; Harutyunya–Malfeito-Ferreira 2022).
Az írott források alapján általában fűszerezve és vízzel vegyítve itták a bort, mivel a görög szövegek szerint a tisztán fogyasztott bor barbár szokásnak számított. Általában egy rész borhoz két vagy három rész vizet kevertek; a vegyítőedényből, a kratérból kimért bort a lakomázók talpas pohárból, külixből itták. A Trója rétegeiből előkerült ivóedényekben a szőlő erjesztéséből létrejött borra utaló savas lerakódások elemzése azt bizonyítja, hogy nemcsak a fellegvárban, hanem a város teljes területén kimutathatók a borfogyasztás eszközei a Kr. e. 3. évezredtől, vagyis a kora bronzkortól. Ez alapján arra következtetnek a térség kutatói, hogy Trójában nem csak az elit itala lehetett a bor (Blum et al. 2025).
A mai Észak-Olaszországi Terramare-kultúra térségében Kr. e. 1600–1500 körül kimutathatók a borkészítés nyomai: bortermő szőlő makro-maradványok, kén-dioxid-nyomok és a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó növényekből származó, vagyis talán a mai retsinára hasonlító gyantázott termékek (Harutyunya–Malfeito-Ferreira 2022; Pecci et al. 2020). A Pó-vidékkel fennálló szoros kapcsolatok alapján egyelőre csak feltételezhetjük, hogy a késő bronzkor kezdetén a Kárpát-medencében is ismerhették a borszőlőből készült alkoholos italt. A késő bronzkor időszakában használt, Kr. e. 10. századi, Kárpát-medencei kapcsolatokkal rendelkező skandináviai fémedények elemzése arra utal, hogy az Észak-Európa területén nem termeszthető bortermő szőlőből készített italt térségünkből importálhatták. Az említett bronzedény készletek minden bizonnyal az elithez köthetők (Kalla et al. 2013; Tarbay 2014).
A mezopotámiai és egyiptomi írott források szerint a sok esetben nem megfelelő tisztaságú víz is indokolta az alkoholfogyasztást. Emellett, ahogy láthattuk, a szertartásokon is jelentős volt az elfogyasztott alkoholos italok szerepe: erre utalnak a mai Magyarországon a kora bronzkori bögrékből, valamint a késő bronzkori, akár száz edényből álló, földbe rejtett kerámiadepók. Az edények beltartalmának részletes összetétel vizsgálata a későbbiekben fontos információval szolgálhat az említett régiók italkultúrájáról.
Irodalom
Blum, S. W. E., Rageot, M., Mühlenbruch, T.: The Question of Wine Consumption in Early Bronze Age Troy: Organic Residue Analysis and the Depas amphikypellon. American Journal of Archaeology 129 (2025) 263–279. https://doi.org/10.1086/734061
P. Fischl K., Kiss V., Kulcsár G.: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen – Früh- und mittelbronzezeitliche Siedlungen auf dem Fundort Baks-Homokbánya (Komitat Csongrád). MFMÉ–Studia Archaeologica 5 (1999) 77–190.
Gál E.: A sör Egyiptomban és Mezopotámiában. Budapest 1988.
Guerra-Doce, E.: Exploring the significance of beaker pottery through residue analyses. Oxford Journal of Archaeology 25 (2006) 247–259.
Hald, M.M., Henriksen, P.S., Mortensen, M.F.: Food, economy and society: Multi-faceted lessons tolearn from ancient plant remains. In: Jørgensen, L., Lynnerup, N., Løkke, A., Balslev, H. (eds): Food, Population and Health – global Patterns and Challenges. Proceedings of an Interdisciplinary Symposium on the Dynamics from Prehistory to Present. Copenhagen 2016, 169–178.
Harutyunya, M., Malfeito-Ferreira, M.: The Rise of Wine among Ancient Civilizations across the Mediterranean Basin. Heritage 5 (2022) 788–812.
Heiss, A. G., Azorín, MB, Antolín, F., Kubiak-Martens, L., Marinova, E., Arendt, E. K., Biliaderis, C. G., Kretschmer, H., Lazaridou, A., Stika, H. P., Zamkow, M., Bab, M., Belicher, N., Cialowich, K. M., Chlodnicki, M, Matuschik, M., Schlichterle, H., Valamoti, S. M.: Mashes to Mashes, Crust to Crust. Presenting a novel microstructural marker for malting in the archaeological record. PLoS ONE 15 (2020) e0231696. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0231696
Jílek, J., Golec, M., Bednář, P., Chytráček, M., Vích, D., Zavoral, T., Mírová, Z., Petr, L., Kovárník, J., Milo, P., Kučera, L.: The oldest millet herbal beer in the Europe? The ninth century BCE bronze luxury bucket from Kladina, Czech Republic. Archaeometry 64 (2022) 454–467. https://doi.org/10.1111/arcm.12711
Kalla G., Raczky P., V. Szabó G.: Ünnep és lakoma a régészetben és az írásos forrásokban. Az őskori Európa és Mezopotámia példái alapján. In: Déri B. (szerk.): Convivium. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán 2012. november 6–7-én tartott vallástudományi konferencia előadásai. Antion könyvek 2. Budapest 2013, 11– 46.
Krenn-Leeb, A.: Ressource versus Ritual – Deponierungsstrategien der Frühbronzezeit in Österreich. In: Meller, H., Bertemes, F. (Hrsg.): Der Griff nach den Sternen. Internationales Symposium in Halle (Saale) 16.–21. Februar 2005. Tagungen des Landesmuseums für Vorgeschichte Halle 5. Halle (Saale) 2010, 281–315.
Liu, L,, Wang, J.,Rosenberg, D., Zhao, H., Lengyel, Gy., Nadel, D.: Fermented beverage and food storage in 13,000 y-old stone mortars at Raqefet Cave, Israel: Investigating Natufian ritual feasting. Journal of Archaeological Science: Reports 21 (2018) 783–793. https://doi.org/10.1016/j.jasrep.2018.08.008.
McGovern, P. E., Halla, G. E.,, Mirzoian, A.: A biomolecular archaeological approach to ‘Nordicgrog’. Danish Journal of Archaeology (2013) https://doi.org/10.1080/21662282.2013.867101
McGovern, P., Jalabadze, M., Batiuk, S., Callahan, M. P., Smith, K. E., Hall, G. R., Kvavadze, E., Maghradze, D., Rusishvili, N., Bouby, L., Failla, O., Cola, G., Mariani, L., Boaretto, E., Bacilieri, R., This, P., Wales, N., Lordkipanidze, D.: Early Neolithic wine of Georgia in the South Caucasus. PNAS 114 (2017) E10309-E10318.
Pecci, A., Borgna, E., Mileto, S., Dalla Longa, E., Bosi, G., Florenzano, A., Mercuri, A. M., Corazza, S., Marchesini, M., Vidale, M.: Wine consumption in Bronze Age Italy: combining organic residue analysis, botanical data and ceramic variability. Journal of Archaeological Science 123 (2020) 105256.
Sherratt, A.: Cups that Cheered: The Introducion of Alcohol to Prehistoric Europe. In: Sherratt, A. (eds): Economy and Society in Prehistoric Europe. Changing Perspectives. Edinburgh 1997, 377–402.
Tarbay J. G.: Grog a bronzkori kárpát-medencében? Gondolatok a késő bronzkor italozási kultúrájáról egy egyedülálló szűrőedény kapcsán. Magyar Régészet 2014 Nyár 1–9.
Tarbay, J. G., Soós, B., Péterváry, T., Pető, Á., Kósa, P., Szabó, G., Czirok, I. S., Czégény, Zs.: Millet and honey in a Late Bronze Age Kirkendrup–Jenišovice-type bronze cup from the Somló Hill. Archaeologiai Értesítő 150 (2025) 105–117. https://doi.org/10.1556/0208.2025.00097
Turek, J.: Beer, Pottery, Society and Early European Identity. Archaeologies: Journal of the World Archaeological Congress 16 (2020) 396–423. https://doi.org/10.1007/s11759-020-09406-7
Trifonov, V., Petrov, D., Savelieva, L. 2022: Party like a Sumerian: reinterpreting the ‘sceptres’ from the Maikop kurgan. Antiquity 96 (2022) 67-84. https://doi.org/10.15184/aqy.2021.22
Valamoti, S. M., Pagnoux, C., Ntinou, M., Bouby, L., Bonhomme, V., Terral, J.-F.: More than meets the eye: new archaeobotanical evidence on Bronze Age viticulture and wine making in the Peloponnese, Greece. Vegetation History and Archaeobotany 2019 https://doi.org/10.1007/s00334-019-00733-6